Belépés

A pillanat nehézkesen nehezedett a férfira, arcán a barlangban uralkodó hőségtől az izzadság piciny patakokként indult engedelmeskedve a gravitációnak. Nem akart sokáig a mélységi járatba tartózkodni, igazából az sem tudta, miként került is e átokverte helyre.
-Igen, félt, nincs az az ember aki nem félne, hogy a ágyában történő ébredés helyet, egy barlang zord félhomályába tekereg, álomvilágnak tűnve, ez a mégis valóság. Persze nem tudhatta biztosan, hogy ez nem e álom, viszont azt tudta, felébredni nem tudott, mert fent volt, egy elcseszett új valóságban. -Mondhatnák ez is álom, és majd jön a jótékony ébredés, ám nincs aki mondja és valahogy a hőségtől hajtva haladni kellet, a szomjúság pedig egyre csak kerekedett.

Egy biztos, ez nem a mennyország volt, miként az is, hogy oltári szerencsére volt szüksége, hogy a kijáratott eltalálja, mert légáramlat nem volt, viszont pokolbéli meleg annál inkább, és hát köztudott, a tűz előbb-utóbb mindenkit elemészt, még ha álom az egész akkor is. Tehát igazából csak reménykedett, és e remény közepette a misztikus fényforrás, vagy ami a derengést produkálta csak annyiba segített, hogy ne törje ki a nyakát az egyenletlen talajon, amit bogarak tetemei szőnyegként borítottak és a léptek furcsa ropogást teremtettek, e teremtéstől távoli helyen. A percekre gondolt, arra, hogy vajon mikor lesz az ébredés, vagy ha az elmarad, legalább a kiszabadulás, mert ahogy ruhái rátapadtak és szájába a szárazság sivatagként terjedt, úgy érezte az idő jelen esetben, nem neki dolgozik.

Nem tudta mennyi perc, óra vagy időegység telt el, de egyszer csak felderengett a barlang szája, a szabadulás reményteli lehetősége. A férfi nagyot sóhajtva összeszedve minden erejét és kicsit derűlátóbban tette meg azon bizonyos lépéseket, hogy azután a következő minutumba egy tűző napsütéstől terhes sivatagba találta magát, ahol, kő és homok váltogatta egymást a nyomasztó hőségben, a nap éppen delelőn állt...